Ó csókos ifjúságom!

Ó csókos Ifjúságom!
(Szonett)

Tavasz ringott ág hegyén, s a kert végén
meglesett, mint bódítja a szívemet
az aranyos kikelet. Napnak hevén
nevelkedett az érzelem, s színeket

kavart a ringó búzamezők felett,
a pacsirta magasröptű suhanása.
Vágyakozó pillantásom repített...
véle szeljem át végtelen varázsa,
lázas szép pillanatát. Szivárványból
szövött színes szalagok rád omlottak,
hajadnak díszét pipacsból kötöttem.
Szerelmi címerünk ottmaradt… tarló
hasít felette madárka lábakat,
majd szívemet. Ó csókos Ifjúságom!


Szűcs Helena