Szerelmed átkarolt...

Szerelmed átkarolt…
(Szonett)

Pitymallatkor az ég hasad, pacsirták
cikáznak, majd harmat fakad. Dalolgat
a csalogány, s a romkerti körtefák
rejtik a szárnyakat, kéklő fátylakat;

hajnal páráját gyengéden libbentik.
Szívem dobban, ablakom koppan, ugrom
már hevesen. Karom reád fonódik,
örömnek már nincs határa, sem nyugtom.
Mennyire vártam jöttöd szép szerelem,
hogy grádicsok tövében csókot lopjak,
édeset. Féltelek, mert úgy kell nekem,
reszketeg kívánásunk. Lehullottak
szemérmek, és vélünk vétkezett a Hold,
majd hajnalban, szerelmed átkarolt.

Szűcs Helena