ígéretem mit sem ért,
hiába próbáltalak gúzsba kötni,
tán olykor, reményem visszatért.
Rövid időre még, enyém voltál,
lelkemben született ifjú tavasz;
s rájöttem, csak csalóka ábránd,
mert ki menni akar, ritkán halaszt.
Néked adtam mindenemet...
születtem néked, s általad,
forró szerelmet, karom ölelését,
most mégis elengedlek,
örökre áldalak.
Ifjúságom színes madár,
még itt fészkel a szívemben,
olykor dalol éjszakánként,
és álmodik újra, színesben.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése