Rebbenek

Rebbenek…

Szender lelkem, eléd teszem,
csüngök én az ajkadon,
pille röptű sóhajtásom,
éjszakánként faggatom.

Rebbenek majd csendben föléd,
nektárod is kóstolom,
ajkad kelyhébe szédülve,
vágyam benned, oldódjon.
Szemed követ... megrebbenek,
ne menjek el, s így kéred;
libbenj fölém, maradj enyém,
szender szíved szeressen.

Szűcs Helena
Fotó: Papp András