mégis megszökött.
Bár kutattam álmatlan éjszakán,
vágytam a fényt, a ragyogást,
égnek pamlagán.
de csak egyre vártam;
ki fénycsóvát rajzol nékem az éjben,
s előttem a porba hull,
fényesen, kékben, az égi réten.
Gyűrődött álmaim leplet terítettek,
még a galád Hold is meglopott.
Szűcs Helena
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése