Forrongó világ...

Forrongó világ…


Cserzett az arca a szikes földnek,
mély barázdát hasított az ujjongás,
keményre edzette a rögös utat,
a szomj okozta száraz fonnyadás.

Kiszáradt tocsogók, béka testek...
az élethez ez maradt, s oly kevés,
a gólyák is korán elvándoroltak,
ki tudja, menni, vagy maradni, merész.

A fészekben halott madártetemek...
száradó kis lábuk rég égbe kiált,
elhagyottan billeg a fészek, ring...
még altatja örök álmú, gólya fiát.

Piheg az anyó a kert végében,
sovány diófa lombja is hullik már,
feltekint a hulló levelekre, mormolja;
elpusztít mindent, ez a forrongó világ.

Szűcs Helena