Boldogság ízei..

Boldogság ízei…

Hány pecséttel illetted az ajkam,
mikor szikra pattant,
s az élvezet táncot járt pajkos nyelveink
hegyén; olykor bújócskázott ajkam szegletén.
Szilaj összecsapásokban bódultak
a vágyak, karjaink egymásba fonódtak,
s a ragaszkodó szárnyak repítettek.
Mi elgyengült szeretők lettünk.. esendők.
Csak vitt, sodort a végzet,
s a képzet, már párnák selymei közé
gyűrte felhevült, vágyódó testünk,
és csókjaink tüzében, örökre elvesztünk.
Hány csókban semmisült meg ajkunk..
duzzadva égett, és faltuk a boldogság ízeit,
és kegyeit csentük; ha megleltük újra,
sosem volt vége.
Ne legyen vége.. drága égi kegyelem,
a csóktalan élet olyan, mint a végítélet;
élve halni.. vágy tüzében, elhamvadni. 

(Szűcs Helena)