(saját virág, saját fotó)
Rózsát
nyit…
Karjaim
bölcsőjében
vágyat
altattam,
s
mint gyávák rettegése
felsírt
a csendben
az
álomba szenderült
kívánásnak
éber
szomorúsága.
Vonzott
a félelem, hogy
e
szép játék csak
miénk,
s elveszíthetem.
Lelkemnek
csorbult
tüskéi sebezhetnek,
fájdalom
szülte
kínok
közt feledhetnek.
A
szeretés vágy
rózsát
nyit, s álmodlak, mint
alszol
az ébredés
és
álom határán; hol
altatódalt
dalol a
pajkos
szerelem.
(Szűcs
Helena)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése