Virágzó sétány
Mikor virágba borult
az öreg sétány
arra jártunk Te meg én..
átölelted kicsi vállam
öreg fáknak rejtekén.
Csókot raboltál szenvedéllyel
arcunk csak úgy ragyogott,
boldogságunk nem volt titok,
hisz meglesték a csillagok
(Szűcs Helena)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése