Tavaszi borzongás..

Tavaszi borzongás..

Tested fáradt.. karomban megpihen,
a fukar idő őzlábon oson..
ablakom alatt borzong a tavasz,
ölelésemet nyakadra fonom.

Kikeleti dalt langy szellő suttog,
örül a virágot fakasztó ág,
ha olykor felénk zord felhő támad,
issza már áldását: fű, fa, virág.

Pont nyolcat üt.. a mutató kiált,
indulni kell, de karom még ölel,
egy sor teendő vár, feszül a nap,
ketyegő óra perceket tördel.

Szemem örül, hiszen már látom, az
almafa sorom virágba borult,
pihensz és meztelen vállaidon
ragyog a hajnal.. csókommal indul.

Messze még az este, horpadt fénye
felhőkre borul, zord vihar készül,
s karjainkban keressük a bújást,
eső dalára hajnalunk rezdül.

Félénk szirom az ablakban kacsint,
pihenne kicsit erős válladon,
sóhajommal tovább küldöm: röpülj..
Simogatom, kicsit még had bújjon.


(Szűcs Helena)