Karjaimban..

Karjaimban..

Ha fáradtan hozzám bújsz
megpihenni karomba,
elringatlak,
 mint fák a lombot,
  ha simítja esti sugallat.

Szemed csillogását
álomnak fátyla rejti el,
csak nézlek boldogan,
  hisz érzed már, hogy karjaimban
az álom is átölel.

 

Egy tincs a homlokodon
velem pajkos játékot játszik,
reád hajolok hangtalan..
ringatlak, s Te boldog vagy
látszik.

 

Elsimult  homlokod okos  íve,
arcodra boldogság borult,
nézem az esti félhomályban,
hogy szemed fénye örökre
belém hullt.

Ha ébredésed ölelő karomban talál,
légy újra csak az enyém,
álmod űzzük messze már.
Ébreszd nyugvó lelkem csendjét,
alvó csókjaim tüzét éleszd már,
ringass, mint tavaszi szellő a szirmot,
ki ruháját megbontva,
csak Téged vár.

(Szűcs Helena)

Itt hallgathatod hangos-videós vers formájában előadásomban..