Álomutazó..

Álomutazó…

Mikor elalszom és pihen a lélek,
nincs mi riasszon, mégis olykor félek.
Álmok táltos paripája kantárját
nem állja, ki véle utazik, könnyét
hullatja reája. Ajándékoz jövőt,
múltnak kínjait, mire mindezt megkapom,
meginog a hit.
Hogy mi volt az álom, s mit rejt a való..
ébredek hamar, álmodott az álomutazó.
Szárnyak nélkül szálltam, fehér paripámon,
sebes széllel repített a tünékeny álmom.
Majd virág voltam a kis kék ruhámban,
erdők-mezők éke, törékeny leányka.
Vihar is jött, majd táncra hívott engem,
szirmom hullt, s belé veszett a lelkem. 

(Szűcs Helena)