Légy az enyém
Kis kendőmnek
négy sarkába
levendulát
hímeztem,
csalfa legény
hű babája
én az idén
nem lettem.
Majd, ha lehull
levendula virága,
tiéd leszek
csalfa legény,
ha az anyám
nem bánja.
Csokrot kötök,
kalapodra pántlikát,
légy az enyém
még az idén,
csókot adjon
édes szád.
Ibolyakék szemeidben
ragyognak a csillagok,
nem ragyog ott fényesebben,
mint a boldog holnapok.
Karjaimban boldogságod
velem újra megleled,
csak a tiéd lehessek már,
szeress mindig engemet.
(Szűcs Helena)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése