Adtam néki
Helena
Fiolába zártam őrjítő illatát,
harmóniába szőtt sármos mosolyát,
hemoglobinnak égő tűz vörösét,
békéje virágát, szíve vad gyönyörét.
Lágy textilt, amely a vállára omlott,
mi rejtette kínjait, s azt a poklot...
a csendes belenyugvást mellyel ölelt,
s vad álmait amit tőlem követelt.
Adtam néki egy pókháló ölelést,
vad, fergeteges nász-éjberepülést,
szívemnek égető rubin virágát,
féltő-szeretetem halk kiáltását.
Szívem szüntelen lüktető vad zaját,
mi csikóként tombol, és adja magát.
Bár súgja: ne kergess buta álmokat...
sóvár lélekkel játszani nem szabad.
Ha a szív egyszer mégis csendben megtér,
olykor szertelen ver, és mégiscsak kér.
Helena
Fiolába zártam őrjítő illatát,
harmóniába szőtt sármos mosolyát,
hemoglobinnak égő tűz vörösét,
békéje virágát, szíve vad gyönyörét.
Lágy textilt, amely a vállára omlott,
mi rejtette kínjait, s azt a poklot...
a csendes belenyugvást mellyel ölelt,
s vad álmait amit tőlem követelt.
Adtam néki egy pókháló ölelést,
vad, fergeteges nász-éjberepülést,
szívemnek égető rubin virágát,
féltő-szeretetem halk kiáltását.
Szívem szüntelen lüktető vad zaját,
mi csikóként tombol, és adja magát.
Bár súgja: ne kergess buta álmokat...
sóvár lélekkel játszani nem szabad.
Ha a szív egyszer mégis csendben megtér,
olykor szertelen ver, és mégiscsak kér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése