s azok a csöppnyi, kicsi gyengéd kezek,
simogatóan adni tudó szolgák,
szorgosan ölelnek, lelked ringatják.
Csókból édes pecsétet nyom ajkadra,
csak reád figyel, omlik karjaidba.
mosolyogsz csendben, haja is kibomol,
szemére vágya homályát teríti,
ő a NÖ, ki titkát örökkön rejti.
Bár tudja, jutalma sokszor kárhozat,
könnyezve szitkot sír, pedig nem szabad.
Gyűrött párnája közt ékszerként tündököl,
ha szereted, egy életre elbűvöl.
Viseld és szolgáld e nemes ékszert,
hisz boldogságod minden gyöngyszeme
reá van fűzve, véle élsz-létezel,
ő a NŐ, kiért a sírig vétkezel.
Szűcs Helena
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése