Angyali lelkek átka... (parafrázis)

Angyali lelkek átka (parafrázis)
Szűcs Helena

Egyre csak játszottál, nem törődve égiek átkával,
csaltál bűnösül, reményvesztett angyali lelkek vágyával;
mert cifra szűrbe burkoltad a boldogtalanságot,
bókodat osztottad, s lám rájöttem; ördög jár ott.
Nevetsz, csepegtetsz belém hazug illúziót,
mellőzve a valós igazi szót. Még most is biztatsz…
szavaid szirmokba burkoltad,s mire kibontottam, fakultan hullottak.
Megcsaltak a szavak, most pőrén állok,
szivárvány színekbe bújva megszöktek az álmok.
Letarolta kertem, apró szirmokat is tépett,
lába nyomán sárgult a fű, tarack is kiégett, mint szívem az árva.
Gyenge orgona voltam, kékem tépték mások,
hazug bókokat súgtak "illatozz virágom".
Fenn az égiek gúnyos kacagása visszhangzott egyre,
szívnek nem volt maradása,
parkomnak kertje telve kiszáradó fával,
lomjukat vesztett orgonavirággal.
Kókatag lombok közt nem szól a madárdal,
jajdul a szél is, azt súgja: ó jaj...ó jaj!
Rózsáim szirmait pödörte kórság,
nincs is tán e bajra igaz gyors orvosság.
Elnyílott nárciszok, eltaposott száruk,
nem süt már a nap sem, poros sár az ágyuk
Tégy csak kedvedre, játssz csak a virággal,
csalfa szeretőt is átkoznak, s kerüli a madárdal.
Elűzlek magamból végleg, művem befejezem,
ily kertész többé nem kell nekem;
mert te vagy kedvesem, az örök veszedelem…

(Versemet : A reményhez c. Tóth Árpád költeménye ihlette)