Lobogva…
Részegülten csendül bennem
a meztelen vágy,
dermedt ajkamon oldódik a szó.
Felszakítom.
Fakadjon dalra a hallgatás,
mint hárfán a húr,
hogy bongjanak füledbe édes szavaim.
Éjszakánk lobban, karodba űz,
és félszeg dalaink trilláznak,
mint sóvár csalogány.
Már áramlik csókjaink íze,
édesült csendünkbe merülünk,
végtelen e csobbanás.
Szűcs Helena
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése