Kibékülés.... Írta: Szűcs Helena

Kibékülés…

Ölelj Kedvesem, vonj az öledbe,
simítsd el arcom bánat mosolyát,
erős karoddal öntsd belém erőd,
kérlek, maradjunk így egy éjszakát.

Szorítsd könnyes arcom a szívedre,
úgy, hogy fájjon és sajogjon belé,
érzem, gyorsabban veri ritmusát,
azt súgja, nékem ígéri az éjszakát.

Gyengéden simítsd bőröm bársonyát,
tévedjenek el pajkos ujjaid,
asszonyi testem már epedve vár,
csak csókolj, ölelj, nem baj ha fáj.

Szerelemtől bódultan borulok karjaidba,
kipirult arcom, csillogó szemem
csodákat remél.
Itt pihenek melletted, mint egy madár,
aki egyre meséket, új csodákat vár.
Ringass el...
csókolj szemeimre édes álmot,
figyeld pillám finom rezdüléseit.
Arcom már kisimult, elernyedt testem,
áldoztunk az örök szerelemnek.

Szűcs Helena

Hangos-videós változata előadásomban: