Haragod csendje...

A csendnek ezer arca és oka lehet...
Egy kicsit más oldalról közelítettem meg a témát. 

Haragod csendje…

Hallod-e,
mikor a csend beszél.
Mást súg néked, mást nékem,
mikor az életről zenél.
Más a csend, ha bánatból fakad,
fojtogató kínja, könnyeket dagaszt.
Nincs már trilla, szóvirág, és boldogság,
csak a bennrekedt fájdalom,
és a csend, mi tiéd, benned kiált;
Fáj nagyon!
Szorító köntösét viseled hangtalan,
már nem látod azt sem, mi szép volt,
minden haszontalan.
Oldani kell a csend magányát,
szavak, végre ömöljetek!
Ha megleled fájdalma okát,
hulljanak csendben, a megbocsátó könnyek.
Súgd néki:
haragod csendjében is szeretlek.

Szűcs Helena