Szökő sóhajok..

Szökő sóhajok…

Esténként, ha hozzám szökik sóhajod...
mosoly felhőimet küldöm… csak néked.
Gyengéd sugallattal érkezzék, égjen
köztünk a távolság, tárjad ablakod.
Szemem lehunyva várom, asztalomon
nefelejcsem viruló türkiz kékjét
simítom, nevető szirmok békéjét
altatom: kérem, hogy szépet álmodjon.
Függönyöm bólint, holdnak ezüstjével
versenyre kélve táncol, s letérdepel…
incselkedik, és egy szentjánosbogár
koppan az árnyakat szövő szobámnak
rejtekén, hallgatom az éj zajának
nyugtalan zenéjét, álmunk körbejár.

(Szűcs Helena)