A hajnal koszorúja
Gyöngyös koszorút fűz a hajnal,
lengeti selyem lobogóját,
szivárvány csillan könnyeiben,
rezzenve-lengő pókhálóján.
Pergő percek, kúszik a parázs,
sóhajjal ébrednek a lombok,
már tündöklő az ég, aranyló
varázs, s előtted térdre omlok.
Szépséged hajnal, mint ígéret
reményt írsz naponta egemre,
tisztaságodban fürdeted szép
napom, és intesz
kegyelemre.
Természet jegyese vagy, mirtusz
koszorúd naponta ajánlod,
cserébe én annyit adhatok,
szépséged örökkön vigyázom.
Ha ártó kéz szennyezi ruhád,
pirkadat színe is megfakul,
majd bűnbánattal esdekelek
helyettük, könnyem is érted hull.
(Szűcs Helena)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése