Helena
Kaptam egyszer egy kék virágot,
s azt a nagy boldogságot
leírni azt nem lehet; mert a
képzelet még színesebbé
festette nékem a kék eget.
Olykor a kék komorra váltott,
s lelkemnek mélyén nagyon fájt ott
a borúba szürkült tisztaság.
Szemem csakis kéket akart,
kergetem a szürkét vigye
a bajt; ragyogjon csak az ég
felettem, a szürkét már régen
megszenvedtem.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése