Hinni akarom…
Helena
Helena
Láttad-e a pirkadat rózsáit, mikor
halvány pírjait hintette kertem elé,
s a megfáradt éjszakának zord leplébe
rejtette halvány csillagok ragyogását...
.
Sóhajokat cipelt a hajnal, dalba fúlt
a fájdalom, s az ágak hegyén billegő
remény erőre kapott napsugár erején.
Mennyi harmat mosta már némaságom
keserű cseppjeit, s a titok mezeje
sebezte egyre hunyorgó félelmeim.
Új hajnal jön, még ragyogóbb csillagokkal,
s hinni akarom, szemeiddel nem vetekszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése