Ne vedd el!
Helena
Ó kegyes pirkadati fényesség!
Vonj homályt szememre, hogy ne lássak
tisztán. Elrepült az ifjúság, mi
szirmot hullatva minden hajnalon
fényedben még felzokog. Ne tovább!
Miért vágyjuk, hogy múló tavaszunk
végtelen virulást adjon, s áldozat
oltárán csak egy-egy virág légyen
emésztő tűz martaléka. Égve
hamvadni? Csúf halál. Bimbókat hajt
még ágam, s lelkem dísze porcelán
rózsa, mely oly törékeny, mint téli
fagy ölében a megdermedt virág.
Add még, hogy fényszemed fesse arcom
hamvasra, s tükröm kamattal ne kérd,
mit egykor adtál. Ne vedd el alkony!
Helena
Ó kegyes pirkadati fényesség!
Vonj homályt szememre, hogy ne lássak
tisztán. Elrepült az ifjúság, mi
szirmot hullatva minden hajnalon
fényedben még felzokog. Ne tovább!
Miért vágyjuk, hogy múló tavaszunk
végtelen virulást adjon, s áldozat
oltárán csak egy-egy virág légyen
emésztő tűz martaléka. Égve
hamvadni? Csúf halál. Bimbókat hajt
még ágam, s lelkem dísze porcelán
rózsa, mely oly törékeny, mint téli
fagy ölében a megdermedt virág.
Add még, hogy fényszemed fesse arcom
hamvasra, s tükröm kamattal ne kérd,
mit egykor adtál. Ne vedd el alkony!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése