Odaadásod
selyemfénnyel simuló,
gyengédségében
fürdök, s mint Hold fénye a
tó tükrén, beléd veszek.
Néma ajkaink
merülnek csókbeszédben,
s mézízű csendünk
dallama az ölelés,
már nyakad köré fontam.
Perzselő válasz
fülem tövébe bújva,
édes suttogás.
Simogatón takaró,
a hajnali sóhajtás.
(Szűcs Helena)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése